A művészetterápiáról

A művészetterápiáról

Mi a művészetterápia? A képzőművészet és az info-technológia eszközeivel (például komputerrel) hozunk létre alkotásokat, amelyeket értelmezünk.

A verbális kommunikációnak létezik – több mellett – két fontos tulajdonsága: az egyik az, hogy könnyebb elbújni szavaink mögött, mivel az azokkal való közlésben van gyakorlatunk, másrészt vannak, akik jól forgatják a szavakat és vannak, akik nem. Ez utóbbiaknál erősebb gátlások jelennek meg kommunikációjukban. A képzőművészeti és a komputer-technikák alkalmazása során használt jelzőrendszerek kevéssé begyakorlottak, ezért többféle, árnyaltabb és hitelesebb forrás tárható fel az eredeti érzések, gondolatok kivetítésére. Mivel esztétikai értelemben is megjelenik egy-egy tárgy (festmény, plasztika, stb.), innentől kezdve kollektív értéke is van, hiszen mások is viszonyulhatnak hozzá saját nézőpontból, így az alkotó számára az közösségi szempontú lesz. Sikert, elismerést eredményezhet, beszélnek róla, stb. Főszereplővé válik egy időre.

A művészet-terápia nem csak beavatkozó, de beavató módszer is. A művészet mágikus jellegénél fogva új kifejezési formát, új készséget, érzékenységet fejleszt ki a részvevőkben. Célja, hogy mindenki egyedi adottságai szerint sajátítsa el a rendelkezésre álló eszközök használatát, s kreativitása mozgósításával mélyebb önismertre tegyen szert. Pedagógusok esetében a rajz- és festőeszközök ismerete, valamint különböző anyagok használata teljesen természetes, mégis számtalan alkalommal találkoznak „felfedező” élménnyel, bizonnyal a más szerepkör és a kortársi élmények hatására.

A művészetterápia pszichológiai hatásai, előnyei:

  • preverbális gondolkodásunk képekben történik. Ennek nagy jelentősége van a korai személyiség-fejlődésben, de egész életünk során is. A terapeuta segítségével elindított vizuális képzetáramlás az „alap”-élményekre koncentrál. Az álom, a fantázia és az emlékezés közvetlenül képi formában jelenik meg. Az imagináció sajátos, szabad kommunikációs közeget teremt a terapeuta és a terápiában résztvevő között.
  • A verbalizáció könnyen manipulálható (non-verbális terápiás módszerekkel összehasonlítva), ezzel szemben a képi kifejezés spontán, ábrázoló, projektív kifejezési forma, és kontrollja máshogy működik. A váratlan (tudattalan) tartalmak felbukkanása – a munkák gazdag értelmezési lehetőségei feloldják az ellenállást, a szorongást. Nem tudunk „rossz válasz”-t adni.
  • A folyamat során kézzelfogható tárgy keletkezik, vagyis a belső érzések külső, fizikailag létező dologban jönnek elő. Az alkotás értelmezésével lehetőség nyílik ezeknek az érzéseknek a felismerésére, illetve az azoktól való elhatárolódásra.
  • A képi kifejezés nem esik az emlékezet-hamisítás áldozatául, valamint változatlan formában újra felidézhető. Az alkotás új felismerések forrása lehet.
  • A verbalizáció lineáris, egysíkú közlési mód, azonban a képi közlésben nincs időfaktor. 

Az egészséges emberek, gyermekkorukban nagyon erősen élik meg a Világgal való gazdagodó viszonyuk élményeit, olykor traumatizált kapcsolódásait, amelynek hiteles emlékezetét, felnőtt korukra, javarészt elfelejtik vagy feldolgozzák, de mindenképpen azt megtapasztalhatják, hogy a tanulás mindig felülírja egy korábbi tudásukat. Az iskolának az a kelet-európai modellje, amelyben a pedagógus arra kíváncsi, hogy mit nem tudunk (tisztelet a kivételnek!), ahelyett, hogy arra lenne kíváncsi, hogy mit tudunk, amivel még kezdhetne is valamit. E helyzetekben a kreativitásnak volna helye, lenne szerepe, de van-e lehetősége érvényesülni? A művészetterápiában gyakorlottan résztvevő pedagógust megérinti az un. archetipikusnak mondható tudásnak az önmaga felé irányuló biztonsága és ez áttevődik a gyermekre.

A művészetterápia (mint valamennyi terápiás folyamat) lényegétől elválaszthatatlan feltétel az ún. védelmi elv. Gyermek csoportokra, felnőtt csoportokra egyaránt vonatkozik. Kétféle dolgot jelent: egyik a helyi és tárgyi feltételek biztonságos volta, a másik az ún. „anyareprezentáns”, azaz egy, a bizalommal felruházott csoportvezető személyisége, amely képes a létrejövő szimbólumrendszerek megértésére, követésére, szükség szerint értelmezésére. Tehát nem hagyja magára az alkotót, másfelől él az a védelmi garancia, hogy „velem itt nem történhet semmi rossz”.

A művészetterápiás módszer vázlatos leírása

A művészetterápia folytatható kiscsoportban (7-10 fő), illetve – szükség szerint – egyénileg.

Technikák: rajzolás (ceruza, szén, pasztell), festés (vízfesték, tempera, acryl, olaj), mintázás (gyurma-plasztilin, agyag) eszközeivel, szabadon, egyéb, saját lelemény.

Időszerkezet: Egyénileg: 90 perc, amelyből 30-40 perc az alkotás és 50-60 perc a megbeszélés. Csoportban: 120 perc, amelyből kb. 40 perc az alkotás és kb. 80 perc a megbeszélés. Ez utóbbi formában fontos elem az ún. csoport-dinamika.

Ennek arányait minden esetben a résztvevők pillanatnyi állapota, illetve a terápiás cél határozza meg. A terápiás folyamat fenntartására javasolt idő, általában heti egy alkalom, három hónapon keresztül. A nem terápiás célú művészeti tréning (tehát például munkahelyi csapatépítés részeként) lehet alkalmi.

Általában felmerülő témák:

álomfestés • aktuális problémák • én-térkép • életfa • önarckép • környezetünk leképezése • elvarázsolt képek • témamegjelölés nélkül • stb.